A citeráról általában, hangolása, húrozása

A citeráról általában

A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú hasáb formájú.

A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatóak, gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek tartoznak ide. A citerák fontos közös jellemzője, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak végig, nyakuk nincsen.

A magyar citera zömében mixolid hangsorú, kvintelő hangszer. Transzponálás nélkül harmonikusan szól rajta a C-dúr, d-dór, e-frig, g-mixolid típusú dallam. A kísérőhúrok nélkül szinte bármi lejátszható rajta.

A ma leggyakrabban elterjedt változat a ,,dunántúli hasas" és az ,,alföldi kölyökfejes" citeratípus keveréke.

A honfoglaláskori magyarok már magukkal hozták. De ez a hangszer persze még sokban különbözött mai utódjától: az egyetlen közös pont az, hogy mindkettő húros hangszer. Anonymus a Gesta Hungarorumban is beszél róla, citharédi néven megemlítve, Árpád vezér udvarából. A Közép-Ázsiai rokon népek (osztjákok, vogulok) még ezer évvel később is dalaikat citeraszerű dombrával kísérik. Az 1300-as évektől kezdve személynevekben gyakran felbukkan (Cziterás), és oklevelekben is megemlítik (cituár, zedoária, zwitter, zitwer, chituár).

A hangszer nagyjából téglalap alakú. Hossza körülbelül fél méter. Az egyik hosszanti oldala egyenes vonalú. Itt helyezkedik el a fogólap (menzúra).

A fogólapon egymástól különböző távolságra helyezkedik el a két sor érintő. A külső soron a hét törzshang van, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok találhatók. A két hangsor egymáshoz való viszonya megegyezik a zongorán található fekete és fehér billentyűk szerepével. A fogólap mellett jobb oldalon van az oldalrész, itt pengetnek.

A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben a fejet. Itt vannak a hangolószegek. Ezekre vannak hangolókulccsal rátekerve a húrok, és itt lehet a húr mélységét, magasságát beállítani, tehát hangolni. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek által bezárt korpuszt hangszertestnek vagy hangszekrénynek nevezik. A hangszekrény két végén két húremelő bak is van, ami a húrokat tartani hivatott. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén. A lábak magassága körülbelül 5–6 mm, átmérője 8–10 mm, céljuk az egyenlőtlenségek kiküszöbölése és a csúszásgátlás. A fejeket gyakran díszítik faragással.

Korlátozott a hangszeren játszható hangnemek száma. Ez abból adódik, hogy a kísérőhúrok az alaphang felhangjaira vannak hangolva, így más záróhang nehezen képzelhető el, hiszen nem kapjuk a tökéletes befejezés érzetét. Bizonyos esetekben disszonáns hangzást idézhetünk elő egy, a citerán nem játszható hangnemben való játék esetén, amikor is egy hangnemben olyan hangok vannak, amelyek a zengőhúrokkal történő együtthangzáskor disszonáns hangközöket szólaltat meg. A dallam záróhangjának a citerán az írott ,,c" hangnak kell lennie. A kísérőhúrok is ennek a hangnak a felhangjaira vannak felhangolva. Kivételes esetben lehetséges a „g”-re történő dallamzárás a kvartszextes- mixolíd és a kvartszextes- fríg hangnemek esetében.

A hangnemek korlátozottsága nem tesz lehetővé dallamokon belüli modulációkat. Ez a magyar népzene esetében nem jelent problémát, hiszen dallamkincsünk többsége nem él hangnemi kitérésekkel, illetve a kivételes modulációk azonos alaphangú hangnemben maradnak. Modulációs gondok olyan táncdallamoknál lehetnek, amelyek klasszicista mintájú periódusépítkezésűek. Itt ugyanis domináns hangnemi kitérések vannak. A hangszer hangolása és a rajta játszható hangnemek lehetővé teszik az ének kísérését. A nem hétfokú gyermekdalok, népdalok az alábbiakban részletezett hétfokú, főként modális hangsorú dallamok citerán történő megszólaltatásának analógiáját követi, a ,,g'’ vagy a ,,c'’ hang környezetében.

Ion (dúr) hangsor (nincs előjegyzés)

Mixolíd hangsor (nincs előjegyzés)

Kvartszextes mixolíd hangsor (1 b előjegyzés)

Dór hangsor (2 b előjegyzés)

Eol hangsor (3 b előjegyzés)

Kvartszextes fríg hangsor (3 b előjegyzés)

Fríg hangsor (4 b előjegyzés)

Líd hangsor (1 # előjegyzés)

A citera hangolása

A húrok három csoportba sorolhatók, citerától (készítőtől, mérettől) függően az egyes csoport húrjainak száma változhat.

Dallam húrok (3-4 db a diatonikus fogólaprészen, 2-3 a pentaton fogólaprészen)

Basszus húrok (ált. 3 db)

Kölyökhúrok (zengőhúrok) (ált. 3 pár)

A citerán található húrokat tehát úgynevezett húrcsoportokra oszthatjuk. Ennek megfelelően megkülönböztetünk dallamhúrokat, basszushúrokat és kísérő vagy zengőhúrokat. A dallamhúrok a kombinált fogólapon találhatóak. Kombinált, mert a fogólap két részből áll: a diatonikus fogólapból (mint a zongora fehér billentyűi) és a pentaton fogólapból (mint a zongora fekete billentyűi). A gyakorlatban ezzel a fogólap-típussal találkozhatunk, a tisztán diatonikus fogólappal készült hangszerek néhány példánya a legkésőbbi időkig a Dunántúlon, Somogy és Baranya megyében voltak fellelhetőek. A dallamhúrok száma eltérő lehet, de általában 4+3 vagy 3+2 db (diatonikus + pentaton). Hangolásuk: azonos hangra vannak felhangolva, ami általában ,,g". A ,,g" hangra történő hangolás esetén a harmadik bundnál fogott hang ,,c" lesz. A citerások azt a hangot mondják ,,c"-nek, de ha a dallamhúrok alaphangolása eltér a ,,g" hangtól, akkor a játszott ,,c" hang helyett más hangzik. A legfontosabb, hogy az „üres” dallamhúr hangja és a mindig ,,c" hangnak mondott hang között T4 hangköz van. (Gyakori, hogy a dallamhúrok alaphangolása nem ,,g" hanem ,,gisz" vagy ,,a'', ekkor ha a citerás ,,c"-t játszik, valójában,,cisz" vagy ,,d" szól.)

Itt fontos volt részletezni a pontos hangolást, mert az összes többi húrt a dallamhúrokhoz viszonyítva kell hangolni. A következő húrcsoport a basszushúrok. Ezek száma általában három darab, de ezek számában is lehetnek eltérések. Hangolásuk a következőképpen alakul: „kisbasszus” ami a diatonikus fogólap harmadik bundján kévő (c) alsó oktávjára van hangolva, ezt követi a „középbasszus”, ami az üresen pendített dallamhúrok alsó oktávjára és a „nagy basszus”, ami a ,,kisbasszus"-on szóló (c) hang alsó oktávjára van hangolva.

A kísérőhúrok vagy zengőhúrok hangolása. Ezek számában lehet a legnagyobb eltérés, mert 3-8 darab is lehet. Ennek száma függ az oldalfejek (kisfejek) számától és attól, hogy az egyes kisfejekre hány húrt tesznek (1-2 db). A hangolásuk tematikája követi a basszushúrokéit a következőképpen. (Itt most 4 darab zengőhúrt veszek alapul.) A „nagybasszus húrt” követően általában van egy zengőhúr, ami még a főfejen található, ennek hangolása megegyezik a dallamhúrok alaphangolásával. Az ezt követő zengőhúr-pár ennek a felső kvartjára van hangolva, vagyis a diatonikus fogólap harmadik bundján lévő hangra (a leggyakrabban c), az ezt követő zengőhúr-pár a dallamhúrok alaphangjának (általában g) felső oktávjára és azt ezt követő két kísérőhúr a diatonikus fogólap harmadik bundján lévő (általában c) hang felső oktávjára hangolják.

A citerák hangmagassága (alap - basszushúrok - zengőhúrok)

Prím citera (szoprán hangmagasság)