Köszöntjük a
MEZŐTÚRI SZIVÁRVÁNY NÉPZENEI EGYESÜLET
honlapján

TÁMOGATÓINK

Itt a szöveg helyére tudsz tenni valamit

A zenekar történetéről

Honnan indult a Szivárvány?

1970-ben Gyalog Magda túri citerás általános iskolás gyerekek részvételével citerakört alapított s az akkori legkitartóbb, legtehetségesebb fiatalokból született meg ez az együttes.

Az elmúlt négy évtized számos sikert, díjat, kitüntetést hozott számunkra amellett, hogy szűkebb pátriánk hírnevét is növeltük. Munkánkat szakma és közönség egyaránt elismerte, bizonyítják ezt kitüntetéseink és sikereink. 1988-ban jelent meg önálló nagylemezünk, 1999-ben és 2005-ben CD-n adtunk közre legjobb műsorszámainkból készült válogatást (utóbbit közösen az Iringókkal), felvételeinket a rádió gyakran sugározza. Szerepeltünk a KI-MIT-TUD vetélkedő tévés műsorában, Csider István (1974-től a Népművészet Ifjú Mestere, 1975-től a zenekar vezetője) 1977-ben szólistaként döntős volt e versenysorozatban. 

 

Tizenegy európai országban öregbíthettük a magyar népművészet jó hírét az elmúlt majdnem 40 évben: az egykori Szovjetunió, az egykori Csehszlovákia, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Olaszország, Németország, Románia, Szerbia-Montenegró, Ausztria, Észtország zenekedvelőinek mutattunk egy kicsiny szeletet a rendkívül sokrétű magyar népzenéből.

 

 Az utánpótlás nevelésére mindig nagy hangsúlyt fordítottunk.  Ennek bizonyítéka a nyolcvanas évek végéig működő, országosan is elismert Galagonya  gyermek   citera-zenekar, jelenleg pedig az Iringó együttes. (Alapítója, művészeti  vezetője a néhai Csiderné Mikó Anna). Az Iringókat ma már tanítványa, Bíró László vezeti. 

 

De nem feledkezhetünk  el az ugyancsak Panni-tanítvány Cimbora és a Tücsök zenekarokról sem, akik most Csider István vezetésével muzsikálnak  és érik el a szebbnél szebb eredményeket, vagy a Lókötőkről, akiket az első arany minősítés után a tehetséges Szabó Ferenc gondjaira bízott. Csak remélni tudjuk, hogy ő is jól sáfárkodik társai tehetségével. 
 

Zenekarunk sokszor tett tanúbizonyságot kísérletező kedvéről, így a többszólamú citerázást is a műfaj bölcsőjénél igyekeztünk elsajátítani. Az első kísérleteket Monoki Lajos, a szegedi tanárképző főiskola ma már nyugalmazott ének-tanszék-vezetője, a zákányszéki parasztkórus és citerazenekar vezetője ,,követte el” a 80-as évek elején régi magyar táncok feldolgozás ával és színpadra állításával. 

 

A kezdeményezésnek újabb lendületet adott az 1983-as Ki Mit Tud?-on Mészáros Béla és Végh Csaba fellépése, akik szintén ilyen dallamokat dolgoztak fel. A kezdeti lépések után Pribojszky Mátyás és a tiszakécskei Tisza’83 zenekar készített klasszikus zenei feldolgozásokat.
 
 
Ez a népzenei szakma mondhatni ,,dühödt" ellenállását  váltotta ki, bár volt eset, amikor elhangzott elismert, az autentikus népzenét képviselő  szakember  szájából: Ilyen szinten még ezt is meg lehet próbálni! (1986. Nádudvar, országos minősítő. Aki mondta: Olsvai Imre, akiről mondták: a Szivárvány citerazenekar. A mű: Avasi Béla-Monoki Lajos: Verbunkos a kőszegi órajáték zenéjére.)
 
 
Szóval, nem könnyű a többszólamú citeramuzsikálást  elfogadtatni. A fiatalok körében igen nagy igény van rá, nagy örömmel fogadják (példa rá a kécskei táborok), de a tanítók felelőssége óriási: az, hogy valaki ügyesen kontrázik, még nem indok arra, hogy ne tanuljon meg rendesen a hangszeren játszani. A klasszikus zenei feldolgozásokat ma is játssza a Tisza’83 zenekar – magas színvonalon. A többszólamú citeramuzsika újabb irányzata az autentikus népzene ,,dúsítása” többszólamú kísérettel, amely már a hagyományokat számon kérő szakemberek szemében is járhatóbb út.
 

(Lehet, hogy a hagyományt mi, mai citerások csináljuk?)

 

Ennek elterjedésére az ad lehetőséget, hogy egyre több tehetséges népzenetanár kerül ki a főiskoláról, akik a stílusos kíséret  meghangszerelésére képesek. A jövő – a hagyományok  megőrzése mellett – szerintem ebbe az irányba visz.  És ami a legfontosabb: a közönségnek nagyon tetszik az új stílus.

1998 februárja óta a Mezőtúri  Szivárvány Népzenei Egyesület (kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezet) együtteseként működünk. Az elmúlt évek bebizonyították számunkra, hogy helyes lépés volt  az egyesületi formát választanunk: civil szervezetként jogosultak lettünk a személyi jövedelemadó 1 %-ának elfogadására, sikerrel pályázhatunk a Nemzeti Civil Alapprogram működési támogatására, a Nemzeti Kulturális Alapprogram rendszeresen támogatja rendezvényeink sikeres megvalósítását. Mezőtúr önkormányzatával kötött közművelődési megállapodásunk anyagi biztonságot nyújt működésünkhöz. 
 
 

Köszönetet mondunk

Gyalog Magdának az alapokért, az indíttatásért,

Kávási Sándornak a népdaléneklés  megszerettetéséért,

Pribojszky Mátyásnak a 80-as években  nyújtott segítségéért,

Monoki Lajosnak a többszólamú citeramuzsika lehetőségeinek megismertetéséért,

Bódi Györgynek a remek hangszerelésekért.

 

Köszönet családtagjainknak azért, hogy türelemmel viselik, sőt segítik azt, hogy próbákra, fellépésekre járjunk, mindenféle anyagi előny nélkül, nemegyszer saját költségünkön.  

Köszönet városunknak működési feltételeink alapjainak biztosításáért és a közönségünknek, akiknek a szeretete erőt adott ahhoz, hogy ennyi éven keresztül együtt muzsikáljunk.

 

 

Mezőtúr, 2010. október  

Csider István citeratanár, zenekarvezető